A festőközeg és a felület kölcsönhatása szerves részét képezi a művész festészetének és a mű végső megjelenésének. Különösen igaz ez a pasztell esetén. Míg a nedves közegeket, mint például akvarell és olaj, kefével kell felvinni, amely képes a pigmentet egy porózus felületre nyomni, addig a pasztell szárazra felhordja, a megfelelő tapadás érdekében a felület texturális jellegére támaszkodva.
Kétféle pasztell papír: A pasztell felületeket általában két kategóriába lehet osztani: rostos és csiszolt.
Rostos pasztell papírok: A rostos felületek olyan anyagokból készültek, amelyek eredendően fogak, mint például pamut rongy és különféle egyéb növényi rostok. Attól függően, hogy ezeket a papírokat hogyan gyártják (őrlik), jelentős fogakkal tudnak megjelenni. Európa sok történelmi papírgyára továbbra is legendás papírokat készít, amelyeket a pasztell művészek évszázadok óta használnak. Amikor szálas pasztell felületeket keres a helyi művészeti áruházban, ne korlátozódjon a pasztell részekre vagy a kizárólag pasztell használatra címkézett papírokra: ehelyett tanulmányozza az akvarell, a maratás és a rajz szakaszokat a lehetséges jelöltek számára. Mindaddig, amíg a felület magas archívum-besorolással rendelkezik, és elég erős ahhoz, hogy ellenálljon a pasztell festés technikájának, akkor jelentkező lehet. A nehezebb rostos papírok gyakran érzékenyebbé válnak, ha finom csiszolópapírral kissé dörzsölik őket. Ez eltöri a papír felső felületét, enyhébbé teszi a tapintást, és lehetővé teszi, hogy több pasztell anyagot fogadjon el. A végeredmények tükrözik a bársony hatásait, amely már egy másik felület, amelyet pasztellként használtak.
Csiszolt pasztell papírok: A csiszolt pasztell felületek azok, amelyekben a felső réteget szemcsés anyag hozzáadásával megváltoztatják. Általában ez szilícium-dioxid-homok vagy fémkristályok, amelyek felületükön ragasztóanyagban szuszpendálva vannak. A hordozótól, a ragasztótól és a szemcséktől függően sokféle csiszoló textúra előállítható. Noha az ipari csiszolópapírhoz hasonló, a csiszolt pasztell felületeknek PH-semleges, nem savas hordozóanyagot kell használniuk, hogy megfeleljenek az archiválási szabványoknak. Van néhány gyártó, amely népszerű archívum minőségű csiszolt pasztell felületeket kínál, ám sok pasztőrlista továbbra is inkább saját házi készítésű változatát készíti (részleteket lásd az előző bejegyzésben, 2011. december 12-én, és ezt a december 19-én). A kiválasztott hordozó textúrája játszik szerepet a felület végső érzésében. A keményebb felületek, például a faszálas farostlemez és a gyanta alapú toronylemez, tiszta, merev, pasztell felületet eredményeznek. A nehezebb akvarellpapírok vagy pamutszövetből készült rongylemezek általában lágyabb pasztell felületet eredményeznek. Az akril-alapú ragasztók bevezetése szintén jelentős hatást gyakorolt a művész azon képességére, hogy a felületi textúrák széles variációját előállítsa. Az akril rugalmas és kevésbé hajlamos a repedésre, amikor száraz. Ez olyan texturális alkalmazást tesz lehetővé, amely visszatartja az ecsetvonásokat, vagy vízzel meghígítva lapos / egyenletes megjelenést eredményez. Az akril kötőanyagok is könnyen színezhetők további akrilcső színekkel, hogy a kívánt hangot elérjék.
Ugyanúgy, mint nincs tökéletes márkájú pasztell bot, így nincs tökéletes pasztell felület is. Legyen kalandos: Kísérletezzen különféle szálas és csiszolt felületekkel. Ha úgy találja, hogy kiszámíthatóvá válik, kapcsolja be egy ideig.
[Megjegyzés: A jövő heti üzenetben néhány, a közelmúltban megjelenő pasztell felület kínálatának jellemzőit tárgyalom. Jó idő pasztellista lenni!]
TÖBB FORRÁSOK A PASTEL MŰVÉSZETEKNEK
• Feliratkozás a Pastel Journal magazinra
• Nézze meg a pasztell művészeti műhelyeket igény szerint a ArtistsNetwork. TV oldalon
• Korlátlan hozzáférés több mint 100 művészeti oktatókönyvhöz.