A szerkesztő megjegyzése: Richard McKinley a gyönyörű tájairól és a rengeteg információiról ismert, amelyeket megosztott a Pastel Journal Pastel Pointers oszlopában és a ArtistsNetworkTV videó műhelyében (itt tekintheti meg művészeti műhelyét!). Richard gyakran megosztja festési tippeit a pleinben való munkához, egy kellemes kompozíció létrehozásához és a szín kiegyensúlyozásához. Élvezd! ~ Cherie
A formatervezés elemeinek felhasználása erősebb festményekhez, Richard McKinley
Legyen szó csendéletről, portréról vagy tájról, nincs referencia anyag, amely helyettesítheti a tárgy egy-egy értelmezésének tapasztalatait. Noha a festészettől a fotó-referenciától az élet festéséig soha nem könnyű előrehaladni, különös figyelmet kell fordítani erre a tájban, a folyamatosan változó világítás és a körülmények között. Ez, a táj hatalmas szélessége mellett, még a technikailag legfejlettebb festőt is megbéníthatja.
A stúdióban és a pasztellben, valamint az olajban egyaránt végzett munka sok éve felállítottam egy olyan technikát, amelyet „terepi vázlatfestésnek” nevezek. Ez bizonyos fokú fegyelem megkövetelését és tömör munkavégzést tesz lehetővé. Tudom összpontosítani arra, ami a legfontosabb a tájfestés sikeres kimenetele szempontjából: a nagy kompozíciós formák, az értéktömeg és a színhőmérséklet. A kifinomultabb festési technikákat menti az ismerős helyszínek ismételt látogatásaihoz.
A terepi vázlatfestés első szakasza egy vázlatsorozat sorozatával kezdődik a vázlatfüzetben egy erős kompozíciós koncepció kidolgozása érdekében. Miután elégedett vagyok a kompozíciós mintával, felvázolok még három miniatűr vázlatot, amelyek arányosak a végső festmény formátumával. Ezután néhány elvont alakzatra bontom a jelenetet. Ezt kezdetben nehéz lehet megtenni, és itt a legfontosabb az, hogy inkább az értékkapcsolatokra koncentráljunk, és ne az alakzatok egyedi objektumaira. Megpróbálom, hogy a lehető legkevesebb alak legyen, legfeljebb öt vagy hat, és figyelmen kívül hagyom a kis ékezeteket.
Az egyik szem bezárása és a másikkal való összecsavarás nagyban segíti a részletek és a szín eloszlatását, megkönnyítve ezzel a kontrasztos értékformák észlelését. Ezután az elvont alaktömegeket rajzolom a három miniatűrbe. Az első olyan marad, mint a későbbi referencia céljából. A következő bélyegképben a megadott alaktömegeket legfeljebb négy értékhez rendelek: világos, középfény, középfény és sötét. Három érték is használható. Ez az értéktérképem. A végső bélyegképhez az alakmasszákat világos vagy sötéthez rendelek, elvont fekete-fehér miniatűrvázlatot készítve. Ezt gyakran notán vázlatnak nevezik.
Az értéktérkép útmutatásként történő felhasználása esetén a középső érték felett minden alak fehérek lesz, és az összes alak fekete lesz. Ezek az értékvázlatok ceruzával vagy tintajelölőkkel készíthetők.
Ezeknek a vázlatoknak az értékelése megmutatja, hogy van-e erős értékkompozícióm, és nagyon értékesnek bizonyulnak referenciaként a festmény előrehaladtával.
Nem számít, mennyire gyönyörű a tárgy vagy lenyűgöző az alkalmazási technika, ha a festmény vizuális elemeinek összetétele nem erős, végül kudarcnak kell tekinteni
Amikor elkezdtük festeni, könnyű elcsábítani a témát. Szeretünk bele, amit képvisel, és elfelejtjük, hogy egy festmény működéséhez sikeresen kommunikálni kell az érzéseinket. A festők számára nem csupán elegendő pontosan ábrázolni azt, ami előttünk áll; el kell rendeznünk és manipulálnunk kell a vizuális elemeket, hogy koherens eredményt hozzunk létre.
Az összetétel és a tervezés kifejezéseket gyakran szinonimákként használják. Noha harmonikusan működnek, különböző vizuális jellemzőket képviselnek. A kompozíció a vizuális elemek elrendezését és a formatervezés alapelveit jelenti, függetlenül a tárgytól. A tervezési elemek vonal, alak, szín, érték, hang, textúra és mélység. A tervezési alapelvek az egyensúly, a kontraszt, a mozgás, a ritmus, a hangsúly, az arány és az egység. Ezek az elemek és alapelvek képezik a művész kompozíciós szerszámláda magját. Minden festmény rájuk támaszkodik, ám egyesek jobban látszanak, mint mások.
A tervezés elemeinek és alapelveinek megszervezése olyan, mint egy zenekar vezetése. Az egyik a hangokra, a másik a látásra támaszkodik, de mindkettő a zenekari hangzásra támaszkodik. Időnként el kell hallgatnom a festmény egyik részét, és hangosabban kell hangolnom egy másikat, csakúgy, mint egy karmester, amikor zenekar vezet. Az, hogy a tervezési elemeket és alapelveket hogyan használják, végül ovációkhoz vagy zavargásokhoz vezet.
A művészek tervezésének alapelvei
Így kísérletezem a tervezés különféle elemeivel és alapelveivel, hogy elkerüljük az összetételében kiszámíthatóságot:
Sor: A vizuális elemek mozgásának megváltoztatása egy jelenetben a néző figyelmét felveheti bizonyos területekre, és egy kiegyensúlyozottabb vizuális áramlást hozhat létre.
Alak: A tárgyak relatív szélességének és magasságának finomítása befolyásolhatja az arányokat, és nagymértékben megváltoztathatja, hogyan viszonyulunk hozzájuk.
Szín: Az domináns színséma beállítása vagy a meleg vagy hűvös színbeli elfogultság felé történő súlyozása egység és egyensúly teremthet, valamint megváltoztathatja a hangulatot.
Érték: A világos és sötét összetétel változtatása a szándékuktól függően hangsúlyt, kontrasztot vagy egyensúlyt hozhat létre.
Hang: A színek intenzitásának módosítása hangsúlyt, kontrasztot vagy egységet hozhat létre, attól függően, hogy milyen hangulatot vagy légkört ábrázolnak.
Textúra: A textúra észlelésének hangsúlyozása ritmust és hangsúlyt hozhat bizonyos felületekre.
Mélység: Az észlelt távolságok módosítása az arányok átfogó változását idézheti elő, és a tárgyhoz intimitás vagy szétválasztás érzetét idézheti elő.