A NIKI DE SAINT PHALLE KEZELÉSÉNEK A JÁTÉKOSSÁG RÁDIKUS ESZKÖZÖK SZÜKSÉGES…
Számos modern művész tehetséget kapott a drámák iránti érzelmekkel, és Niki de Saint Phalle (1930–2002) a legjobban tudta tartani magát. A francia szobrász és multidiszciplináris művész hosszú karrierje során élénk színű karakterkészleteket készített, és ő és munkája egyértelműen színházi energiát öltött. Színes szobroin a művész az intellektuális ambíciót és a kifejezett játékosságot ötvözte.
Az extrém kezdete
Párizs külvárosában született Saint Phalle művészként önállóan tanult. Munkája a kezdetektől fokozott drámai érzetet mutatott, amely időnként abszurdnak felel meg. A legkorábbi figyelemre méltó munkái között szerepelt a „lövöldözős festmények”, amelyek készítéséhez egy festékzsákot egy 0, 22 kaliberű puskával robbantottak fel.
Nő a max
1963-ban elismerést és bizonyos fokú hírnévre tett szert 80 láb hosszú Hon szobrával, amely egy fekvő nő szépen festett formája. A szobor üreges volt, és a nézőket felkérték, hogy menjenek be a bejárathoz, az alak alsó részén. Eltekintve attól, hogy lenyűgöző provokációs gyakorlatként működik, a szobrászat figyelemre méltó, hogy a nők ábrázoló monumentális szobra korszakából származó ritka példaként említi a nőt - valójában olyan, amely a nőiességét maximálisan ábrázolja.
A Nana
Amint Saint Phalle karrierje folytatódott, ő a legismertebb a női alak egy másik értelmezésével - a színes, hagymás szobrokkal, amelyeket Nanasnak nevez. A papier collé-tól a poliészterig és a léggömbökig terjedő anyagból készültek, gyakran élénk elrendezésben, és úgy tűnt, hogy táncolnak és társalognak a galériák és a kertek körül.
Mint korábbi munkáiban, a Nanas a művészet és a nemek komplex kutatásaként is értelmezhető, ám ezeknek önmagában komoly hiánya van. Saint Phalle kezében a játékosság radikális eszköz lehet.
